Ha nyár, akkor görögdinnye. A neve onnan származik, hogy amikor megérik a dinnye, akkor leszakad a száráról és elgörög. Szóval egy picit arrébb gurul.
Világéletemben nagy görögdinnye csodáló és evő voltam. Már kislányként is inkább dinnyét ettem, mint bármi mást. Különös viszonyban voltam a dinnyével. Először is jobban szerettem a zöld részét, mint a pirosat és a magját külön begyűjtöttem, hogy amikor senki sem látja, akkor szépen megegyem. Persze mondtak mindenfélét, hogy vérhast kapok a zöld részétől és vakbélgyulladást a magjától. Azonban engem ez sosem érdekelt, mert annyira finomnak találtam, hogy lopva ugyan, de mindig hódoltam eme fura szokásomnak. Régen haszontalannak tartották a görögdinnyét, inkább folyadékpótlónak, mint vitaminforrásnak. Ez a tévhit mára már megdőlt, mert pontosan tudjuk, hogy mi mindenre jó a Teremtés eme csodája.
Hát nézzük csak:
És még egy kis érdekesség. Húsz évesen, amikor Carmen barátnőmmel megismerkedtem, az első, amit megtanultam tőle, hogy a görögdinnyének a piros részét gyümölcsként, a zöld részét pedig salátába vágva kell enni. Legalábbis náluk Chilében ezt így teszik. A zöld részét paradicsommal keverve olívaolajjal leöntve, kis citrommal és sóval ízesítve eszik. A magját sem dobják ki soha, hanem megszárítják, összedarálják és elteszik télire, mert a magjának az őrleményét a húgyúti fertőzések kezelésére használják.
A szép bőr egyik fő titka pedig a következő:
A dinnye fantasztikusan hidratálja a testet és ahogy a szervezet megkapja a megfelelő vízmennyiséget, ezt feszes bőrrel hálálja meg. A kiváló bélműködést is szolgálja, mert a víznek és a benne lévő magnéziumnak köszönhetően könnyed székeléssel ajándékoz meg, ami ne feledd, nem csak egyszerűen egy fizikai megkönnyebbülés, de méregtelenítés is egyben.
Behűtve a nyári hőségben a legfinomabb élvezet for ever. :)