Advent idejébe léptünk. Ez a várakozás ideje. A Fény születését várjuk. Az adventi időszak meghatározza a karácsonyunkat. Ha jól tudunk várakozni igazi, önfeledt ünneppé varázsolhatjuk azt.
Ha rohanással töltjük a várakozás idejét, és nem szánunk időt a lelki foglalatosságokra, akkor a karácsonyunk is rohanóvá válhat. Az ünnepre fel kell készülni, ehhez pedig időre van szükség.
A karácsony misztériuma, hogy a mi újjászületésünk ünnepévé is válhat, sőt talán érdemes annak tekinteni. Megszülethet valami bennünk, amire már régóta várunk, aminek már régen „Ideje van”.
Ahhoz azonban, hogy az új elérkezzen hozzánk, hogy befogadóvá váljunk, el kell engednünk azt, ami már idejét múlta. Ki kell szabadítanunk múltunk fenyegető rémeit lelkünk szekrényeiből. De tudnunk kell, hogy nagyon nehéz a múltat útjára engedni, hiszen sokkal biztonságosabb, mint az ismeretlen, amiről semmit sem tudunk.
Ilyenkor természetes módon felerősödik bennünk az aggodalom, a kellemetlenség, a zavar, a félelem érzése. Az új befogadásához mégis éppen arra van szükségünk, hogy szembe merjünk nézni a veszteségeinkkel. Veszteség nélkül nincs megújulás. A múltunk is mi vagyunk.
A siker érdekében a legjobb, ha egy kicsit szüneteltetjük a hitetlenségünket.
Azt, hogy nem hiszünk saját magunk sikerességében, hogy képtelennek tartjuk magunkat bizonyos dolgokra, hogy nem bízunk magunkban. Mindenki pontosan tudja, hogy mire gondolok. Azokra a mondatokra, melyek naponta gyengítenek el.
De most inkább képzeld el, hogy kitartasz, hogy sikerül, hogy menni fog! Igen, így állj hozzá.
Ez a karácsony más lesz, mert elég bátor leszel az elcsendesedéshez, és már advent idején lelked hangjaira kapcsolódsz. Nem félsz kitárni a lelked, és elengedni azt, amit valójában már görcsös kezekkel tartasz. Meghallod a harangszót, és arra indulsz, amerre a szíved vezet.
Ez Advent lényege. A karácsony a születés ünnepe. A bennünk lévő Fény megszületéséé.
Azért írtam meg ezt idejében, mert az ünnepre fel kell készülnünk.
Készüljünk hát együtt.
A Fény esszencia talán a legjobb keverék arra, hogy az elcsendesedésben mélyen belélegezve átadjuk magunkat a csendnek.