Idén Anyák napján már a várandósságom kilencedik hónapjában leszek. Sokat gondolok vissza arra, milyen volt az anyaságra készülni, aztán belecsöppenni, amikor egy gyermekem volt, miben volt más a második gyermekemmel, és miben különbözik most.

Az első várandósságom alatt elolvastam mindent, ami 2011-ben elérhető és főleg a jelenlegi internetes zaj híján látható volt a piacon a Suttógótól a Bába válaszolig. Elhittem mindent annak a pár embernek, akiket kiválasztottam. Fekete és fehérben gondolkoztam, csak az igény szerinti mindent is hallottam meg, amin természetesen kizárólag a baba igényeit értettem, megítéltem magamat és másokat is ezen a fekete-fehér tengelyen.

A második várandósságom alatt elhatároztam, hogy még egy ilyen ámokfutást nem bír el sem a testem, sem a lelkem, úgyhogy ennek a babának bizony alkalmazkodnia kell. Aztán a kislányom megmutatta, hol lakik a magyarok istene, és mire jók az ilyen jellegű elhatározások. Lepkehimlő, kéz-lábszáj fertőzés, harmadfokú égési sérülés, a négy napos babát úgy vittük haza, hogy az alsó szomszéd aznap kezdett bele egy fél éves falig bontós felújításba, amikor az ütvefúró volt a legjobb barátja, szoptatási nehézségek, kórházban töltött Karácsony, ami után vörös vonalam volt a fül-orr-gégészetre, majd egy év orvostól-orvosig élet, aminek a végén egy műtét oldott meg minden addigi nehézséget. Másfél év a purgatóriumban, amiből a szülés másfél órája világított csak jelzőtűzként. A nagylányommal a kapcsolatom összekuszálódott, a kicsivel a túlélésre játszottam. Sok-sok évbe tellett, mire egyenesbe jöttem.

A harmadik várandósságom évekig váratott magára, aztán hamarabb találtam magam 9 hétre az ágyban fekve, mint hogy azt mondhattam volna, kviddics. Aztán jött egy műtét. Újabb elhatározások, csak finomabban, mint legutóbb. Elfogadom, hogy nem tudom, milyen lesz. Elfogadom, hogy olyan biztosan nem lesz, mint amilyennek most képzelem. Segítséget szervezünk magunk köré. Tervezünk. Sokat beszélgetünk. Elfogadom, hogy egy többé-kevésbé kiegyensúlyozott anya sokkal többet ér magának és a családjának tápszerestül-cumistul, mint egy önmagát és a családot felemésztő, igény szerinti szoptatásba belerokkant anya. Elfogadom, hogy lesz 1-1,5 év az életemben, amikor két kamasz nagylánnyal és egy dackorszakos kisfiúval fogok egy fedél alatt mikor élni, mikor túlélni. Elfogadom, hogy talán szoptatás közben a honfoglalásról fogunk beszélgetni és gimnáziumi felvételire fogunk készülni, majd a szobatisztaság közepébe jön talán az első szerelem, az első szex, közvetlenül az Aranybulla mellett.

Mindeközben példát is mutatok a gyermekeimnek az anyaságomról, ami számomra nem elválasztható a nőiségemtől, attól, hogy feleség is vagyok, ember is vagyok, akinek vannak karrier vágyai, nő vagyok, aki tudja, az, amit a szülés után magamért, a testi-lelki jólétemért teszek, lesz majd benne abban a talicskában, amit tolok életem végéig.

Aromaterapeuta vagyok, akinek ott állnak a segítő olajai a babaszobában Ezerjó olaj, a császárhegemre, Mama mellmasszázs olaj, a szoptatás támogatására, Napsugár kenőcs, a baba popsijának ápolására, Bébi masszázs olaj, a babamasszázsra, Stria krém a bőröm épségének megőrzésére, Florelle levendula permet az esti fürdetés rituáléjához.

Szépségterapeuta vagyok, aki minden este figyel arra, hogy a lányai arcot tisztítsanak arclemosó tejjel, arckrémet használjanak, hogy ez a fogmosással egyenértékű napi rutin legyen nekik is. Szépségterapeuta vagyok, aki tudja, hogy nem attól lett értett, száraz, extra sok táplálást igénylő a bőröm, mert 40+ éves vagyok, vagy mindig is ilyen volt, vagy minden női felmenőmnek ilyen volt, hanem mert egy gyermeket rak össze épp a testem, napról, napra, óráról órára, és hiába minden extra vitamin, ásványi anyag, diéta, most felveszi napi kétszer az arcom a Hungarian Sping szemkörnyékápolót, a Hungarian Spring elixírt, vagy a Florina arcolajat, a Hungarian Spring Extra hidratálókrémet (ez utóbbit van, hogy háromszor is).

Nem megúszni akarom a ráncokat, csak jól érezni magam a bőrömben. Szeretem, ha ragyog az arcom, ha látszik rajta a jól tápláltság, a törődés, az idő és energia, amit rá szánok. Ez is az anyaság része, ez a példamutatás, és messze nem csak lány gyermekeknél. Egy fiúnak ugyanúgy üzenet, hogy az Édesanyja foglalkozik magával, időt szán magára, és neki ezt ki kell várnia. Itt percekről beszélek reggel és este a tükör előtt, vagy egy meleg fürdőről, ha jól esik, szombat reggel 10kor. Mert amikor az anyák reggelit, tízórait, ebédet, uzsonnát, vacsorát készítenek, ruhát mosnak, ünneplőt vasalnak, különórára visznek és hoznak, zsúr ajándékot vesznek, esti mesét olvasnak, Ünnepet csinálnak hetek előkészületeivel, tortát sütnek, farsangi jelmezt varrnak, vagy egy életet növesztenek magukban, vagy anyatejjel táplálják a gyermeküket, és mindezek után, vagy közben be akarnak ülni egy kád vízbe, vagy egy forró zuhany alá, akkor adassék meg nekik az a 15-20 perc csendes magány. Nem gumikacsákkal játszadozva, Zog, a sárkányt olvasva, kiszállva a vízből egy popsitörlés erejééig, hiszen úgyis ott vagy.

Anyák napjára ezt kívánom nektek, nyugalmat, egy illóolajos gyógynövény teával (én most a Ringatót iszom, de ha tehetném, a Megújulást innám reggelente), egy pezsdítő pakolással, egy lassú, hosszantartó önmasszázzsal az arcodon, egy finom testolajjal) a fürdő után. Nyugalmat, melyet az egész család biztosít, a legkisebbtől a legnagyobbig. Mert ha az anya jól van, mindenki jól van.