Harmadik napunk már nagyon jól indult. Megterveztük a hátramaradó napokat és megegyeztünk, hogy mindenki kifejezésre juttathatja kívánalmait a nap kezdetekor - amennyire lehet -, azt figyelembe vesszük, majd készítünk egy mindenki számára elfogadható napi tervet, amihez a kicsi csapat együttesen tartja magát. Mindenki türelmes a másikhoz, mindenki figyel a másikra, és ami a legfontosabb, mindenki örül a jelen pillanatnak. Nincs nyűgösködés, hanem összetartás van.

Szokásomhoz híven megvettem a finom friss reggelit, és a reggeli után nyakunkba vettük a várost. Leo gördeszkán száguldva, én imádsággal a lelkemben, hogy senki ne sérüljön, Madeleine pedig a térképpel a kezében navigált mindannyiunkat. 

Arra lettem figyelmes, hogy teljesen másképpen működtünk, mint amikor ott van Csaba. Valahogy sokkal jobban figyeltünk egymásra. Nem tagolódott ketté a család, lányokra és fiúkra, lányos dolgokra és fiús dolgokra, hanem hirtelen mindenben együtt voltunk. Fiús és lányos dolgokban egyaránt.

Leo elkezdett kérdezgetni engem, hogy milyen módon működik a női lélek, mert ő ezt nem annyira érti, de mindenképpen érteni szeretné. Mi pedig Papa híján minden trükkre odafigyeltünk, és teljes mélységében átéreztük a sikereket. Leo adott tanácsot Madeleine-nek, hogy jó-e a fürdőruha és papucs vagy sem, én pedig Leo unszolására ráálltam a gördeszkára.

És akkor valami történt. Hirtelen újra 10 éves lettem, az a kislány, aki az apukájától kapott egy gyönyörű amerikai zászlós gördeszkát, amivel aztán végigszántottam az egész Római fürdőt, mert senkinek nem volt - nemhogy hozzám hasonló gördeszkája, de - gördeszkája egyáltalán. Magamtól tanultam és deszka nélkül sehova nem mentem. Azzal gurultam bevásárolni, azzal mentem iskolába és gördeszkával követtem a bicikliző társaimat.

Újra gyerek lettem. A fiam csak viccelt, hogy álljak fel rá, de amikor megéreztem a deszka hívását és elkezdtem gurulni rajta, pont úgy, mint rég, láttam a fiam arcán, hogy erre azért ő sem számított.

- Leo, tudtad, hogy nekem is volt ám gördeszkám? Nem pont ilyen, mint a tied, az eleje kicsit hegyesebb volt, de a Mama nagy gördeszkás volt ám.

- Nem is mondtad Mama, ezt nem is tudtam!

A fiam büszke lett rám, nőttem a szemében. És elkezdtünk licitálni a gördeszkára, hogy ki mehet rajta, egymásnak adogattuk és nagyon jól szórakoztunk. Úgy kacagtam, mint amikor gyerek voltam. Felhőtlenül és boldogan. Leguggoltam Leohoz, és újra gyerek lettem.

- Gyere Madeleine, ez nagyon jó, próbáld ki te is!

És már együtt voltunk hárman gyerekek.

Este amikor lefeküdtünk és már mindketten aludtak, kimentem a teraszra és belesúgtam a levegőbe: “Köszönöm Barcelona, jó veled lenni!”