Az odafigyelő hallgatást évek óta gyakorlom. Néha már úgy tűnik, hogy egész jól megy, de mindig rádöbbenek arra, hogy még sokat kell fejlődnöm.

Figyelmesen figyelni. A fiam szokta mondani, hogy mama, a szemeddel figyelj! Minden nap tudatosan időt szánok arra, hogy meghallgassam őt, és a férjem felé is úgy forduljak, hogy érezzék, milyen fontosak.

Miközben ezer és ezer dolgom van. Ezért is vált szokásommá a korai felkelés, hiszen a hajnali nyugalom jó lehetőséget ad arra, hogy a feladataim nagy részét elvégezzem, mire felkel a család.

A fiamnak mostanában sok a mondanivalója. 12 éves elmúlt és kezdi úgy érezni, hogy „rém ciki” minden. Kiskamasz. Ciki is vagyok, meg nem is, de még mindig jó hozzám bújni. Szóval figyelek rá és figyelem, hogy mi lenne jó neki, hogy lenne igazán jó neki, hogy meghallgassam, hogy vele legyek.

Hoztam például egy olyan szabályt, hogy a telefont hétvégén, amennyire lehet, kiiktatom. Elképesztően időrabló az üzeneteket nézegetni, ezért a hétvégén nem teszem. Sőt, előfordul az is, hogy kikapcsolom.

Így Advent idején magamra is jobban figyelek, a hajnalok ebben is segítenek. A csend lehetőséget ad a befelé figyelésre, gyertyát gyújtok, és ünneplőbe öltöztetem a lelkem. Hiszen már Advent harmadik hetében járunk! Idén megfogadtam, hogy még inkább a jelenre figyelek, hallgatok és meghallgatok, a szívemben és a lelkemben helyet adok a szeretteimnek, és a hozzám fordulóknak.

A hajnali teret átitatom a narancs, a fahéj és szegfűszeg illatával. Chopint hallgatok, a megszokottnál több gyertyát gyújtok - még hétköznap reggelenként is. Azt kívánom, hogy minden porcikánkban érezzük, ünnep közeleg. Varázslatos ünnep.