Ma van a hála világnapja. Hálásnak lenni annyit jelent, hogy megnyitom a szívemet a köszönetre. Fontos momentuma az életnek. Figyeld meg, ha szentelsz neki pár percet, leülsz és kimondod, hogy hálás vagyok, ebben a pillanatban megnyugszol, az izomgörcsök elengednek és az arcod izmai ellazulnak. Áramlik az élet. Ez a hála gyümölcse. Nagy dolog. 

Már jó ideje gyakorlom, hogy a hálámat minden reggel és este kifejezzem, magamban, az Ég felé, megköszönve mindazt, ami egyáltalán nem természetes.

Ma reggel megállítom a világot egy percre. Széttolom a falakat, beülök közéjük és megakasztom az idő múlását. Mélyen a szemedbe, a világ szemébe nézek, hogy elmondjam: köszönöm Neked.   

Köszönöm Neked, hogy bízol bennem és köszönöm, hogy segítesz. Köszönöm, hogy taníthatlak és köszönöm, hogy tanítasz. Köszönöm, hogy megszülettem általad és köszönöm, hogy világra jöttél általam.  Köszönöm a lelkesedésem és köszönöm, hogy lelkes vagy velem. Köszönöm a bátorságom, mert általa sok mindent megismerhetek. Köszönöm az embereket, akik együtt haladnak az úton velem. Köszönöm a jótettedet, mert annak a hullámát érzem, amikor valaki jó velem. 

Köszönöm az Égnek, neked Istenem, hogy ennyi jó ember vesz körül és köszönöm a szeretteim, az otthonom, a munkám és mindazt a sok jót, ami kapok tőled. Köszönöm az álmaimat, az álmokat, amit megosztasz velem. Köszönöm, hogy szeretsz, azt hiszem ez a legfontosabb nekem. Köszönöm, hogy emlékeztetsz, hogy hálás legyek.

És külön köszönöm, amit nem kapok meg. Köszönöm a nehézségeimet.