Sétálok Bobi kutyámmal a Duna-parton és figyelem őt. Nézem, ahogy a környezetével kommunikál. Találkozik egy kutyával, hagyja, hogy a másik jelöljön, megszagolja, majd ő is jelöl. A másik kutya is megszagolja, majd vagy tovább barátkoznak, vagy otthagyják egymást.

Azon tűnődöm a napfényes Duna-part kövei közt bandukolva, hogy ez hogy is van nálunk, embereknél. Tudjuk, hogy az emberi szaglás korántsem olyan erőteljes, mint  a kutyáké, de vajon mekkora jelentősége van nálunk a szaglásnak?

A szaglás már magzati korban meghatározó, a születésnél pedig kimagasló szerepe van. A csecsemőnek 12. hetéig rendkívül meghatározó a szaglása, majd 3 éves koráig hanyatlik, utána 30 éves koráig egyre meghatározóbb, ezt követően szintén rosszabbodik ez a képesség. A csecsemő szaglás útján találja meg az anyja emlőjét és ez a folyamat meghatározó a későbbi sikeres szoptatás tekintetében. A csecsemőt a születése után az anyja hasára kell tenni, hogy aztán a maga ütemében szépen lassan felkússzon az anyja melléhez (ez megközelítőleg fél óra), majd a mellbimbót megtalálva az előtejet megszopja. A csecsemő tenyerében lévő illatmolekulák megegyeznek az anyai mellbimbón lévő illatmolekulákkal, így amikor az újszülött ösztönszerűen felkúszik anyja melléhez, folyamatosan arcához emeli a kicsi kezeit, hogy onnan belélegezze az illatinformációt, hogy a célratartás sikeres legyen. Éppen ezért oktalanság a születést követően az újszülöttet megfürdetni. Épp csak letörölgetni szabad a hátát – ha szükséges egyáltalán, - de a tenyerét békén kell hagyni, hogy az illat alapján zavartalanul tájékozódhasson.

A bábáktól tudom, hogy pusztán szagból megállapítható, hogy a szülés folyamata éppen melyik stádiumban tart és szintén a szag alapján egy anya már jó előre tudja, ha gyermekénél betegség közeledik. Nyilván a kacska szemei is árulkodóak, no de a szagok, azok mindent elmesélnek.

A szerelembe esésnél - bár azt gondolnánk, hogy látványra történik – is sokkal inkább a partner által kibocsátott szagmolekulák ejtenek rabul minket, mint bármi más. Igéző szemek helyett inkább az igéző illatok befolyásolnak. A kapcsolatnak pedig akkor van vége, ha már nem bírjuk a másik szagát. Akkor végérvényesen vége, még párterapeuta sem segíthet. :)

Valószínűleg már Te is megélted, hogy egyik nap, bár igazából nem nézel ki jobban, mint máskor, mégis bókok sora öltöztet fel. Mi történt? A benned lévő folyamatok hívó szignálként üzennek a külvilágnak, pont úgy, ahogy a virág csalogatja a méhet. Hisz a szag mindent elárul. Azt is, hogy párkapcsolatban élünk-e vagy sem, azt is, hogy megtermékenyíthetőek vagyunk vagy sem. Egyszerűen státuszt küld a világba arról, hogyan gondolkodunk, milyen érzelmi és egészségi állapotban vagyunk és arról, hogy az adott pillanatban hogyan érezzük magunkat.

Judus barátnőm azt mondja, hogy szobacicája már napok óta keservesen nyávog az ajtóban, ablakban, mert ki szeretne menni. Hívják a csábító szagok, melyek a tavasz hírét hozzák. Ő is randevúzni szeretne, összedörgölőzni, valami újat megtapasztalni. A tavasz nem csak a méheknek, nem csak a cicáknak, de nekünk is sok-sok új hívogató illattal kedveskedik. És mindenkinek testre szabva valami mást kínál. Lélegezzünk bátran, lélegezzünk mélyeket!