Anyámnak mindig fontos volt, hogy szép bőre legyen. Még fel sem értem a fésülködő asztalt, már láttam, hogy milyen fortélyai vannak a bőrápolásnak. Édesanyám nővérként dolgozott, gyönyörű nő volt gyönyörű bőrrel.

Állandóan arról faggatta a pácienseit, akik idős koruk ellenére szépek voltak, hogy mi a titka a szép bőrüknek. Különböző bevált receptek kerültek elő, melyeket anyám előszeretettel próbálgatott. Mindig mást. Ami azonban így visszatekintve feltűnik, hogy minden esetben természetes megoldásokkal próbálkozott. Így történhetett, hogy az akkori Szovjetunióból különleges mandulatej érkezett és azzal masszírozta minden este a bőrét. Nyaranként minden gyümölcsből, amit anyám pucolt, befőzött, megfőzött, pár szelet mindig az arcunkon landolt. A görögdinnyét miután megettük, a héján maradt piros részről a nedvet a bőrünkre kentük. Egy nyár alatt volt sárgabarack, túró, uborka, olaj melegen és hidegen is a bőrünkön.

Ahogy a nap kisütött és már meleget lehelt az udvarra, kiültünk a lépcsőre, beáztattuk a sós lavórba a lábunkat és elkezdődött a pedikűr. Közben átjött a szomszéd, mi a lavórban áztattuk a lábunkat, ő pedig elmesélte a napját. Meghallotta a másik szomszéd a vidám csacsogást és ő is átjött, de palacsintával a kezében. Így történhetett az, hogy pedikűrözés közben palacsintát eszegettem.

Anyám fontosnak tartotta, hogy mindig pihent legyen, sok folyadékot igyon és elutasított minden szintetikus krémet. Helyette növényi olajokat használt és gyógyvizeket. Sok gyümölcsöt evett és sosem fogyasztott cukros italt, vagy bármilyen félkész ételt. Mindig friss ételt tett elénk, nálunk nem volt divat a vásárolható édesség - azt mindig ő sütötte.

Mai szemmel nézve, elég tudatos volt. És ennek meg is van az eredménye.

Az Anyukám még mindig szép.