Akinek megadatott az élettől, hogy anya lehet, az pontosan tudja mekkora csoda egy gyermek növekedését figyelemmel kísérni. Elmondhatatlan ajándék a gyermekünk pihegését hallgatni, miközben arcának vonásaiban gyönyörködünk.

Akinek már kamasz gyermeke van, tudja milyen amikor a tizenéves mindent megtagad és eltávolodik. Első gyerekemnél azt hittem kiszakad a szívem. Akkor azt gondoltam végleg elvesztettem. Nem is értettem,  "kire ütött ez a gyerek". Egy barátom azt mondta - "engedd elmenni, el kell mennie, hogy aztán visszatérhessen." Éveken át őriztem a szívemben a szavait és őszintén mondom ez a mondat adott erőt a várakozáshoz. Hosszú évek teltek el így, aztán egy szép napon, mintha a szél befújt volna az ablakon, úgy éreztem meg lelkének jövetelét. Ismertem, felismertem! Aztán egyre erősebbé vált ez az átszűrődés, a fuvallat, ami a régi lélek emlékét hasította fel, de már egy sokkal tisztább, magához hasonlatos módon. Megérkezett, már nem csak a szele, de egész valója lépett be az ajtón. Nem győztem köszönni az Égnek, már szinte szégyelltem hitetlenségem. Megszületett az én felnőtt gyermekem, akiben nekem nap, mint nap örömöm telik.

Külön szeretném köszönteni azokat az anyácskákat, akiknek ez az első Anyák napja! Szívem melegével köszöntöm az édesanyákat, a nagyanyákat. Köszöntöm azokat az asszonyokat, akikben megszületett a vágy a gyermek befogadására.  Köszöntöm azokat, akik már testükben hordják születendő gyermeküket. Tisztelettel és hálával köszöntöm mindazokat az édesanyákat és nagymamákat, akik már nincsenek közöttünk, de létükkel és lényükkel életet adtak nekünk utódoknak. Legyetek áldottak és Fénnyel átszőttek. Legyen erőtök hinni magatokban és abban, ha mi hiszünk, akkor mindenkibe átszövődik a Fény ereje.