Szinte minden nő életében van olyan pillanat, perc, óra, nap, vagy akár hosszabb időszak is, amikor nem érzi jól magát a bőrében. A tükörbe nézve egy fáradt, gondterhelt arc és tekintet köszön vissza ránk, s úgy érezhetjük, az egykori bájos mosoly s ragyogó szempár talán örökre elveszett. Ez az a pont, amikor nagyon fontos, hogy a család körüli teendők vagy a temérdek munka szűnni nem akaró ördögi körét, ha csupán egy-két órára is, de megszakítsuk, és magunkhoz vegyünk egy kis önbizalom erősítő muníciót, hogy aztán feltöltekezve, életünket újra a naposabb oldalról szemlélhessük.

Nagyon nehezen szánjuk rá magunkat, hiszen ez a csekély idő is úgy érezzük, hatalmas kiesés a határidős munkából vagy a ránk tornyosuló takarításból és más házimunkákból. Pedig ha tudnánk, mennyit nyerünk azzal, hogy ezt az 1-2 órát elveszítjük! Amikor megmerjük engedni magunknak, hogy valamiféle kényeztetésben legyen részünk, azzal olyan lendülethez juthatunk, amiből nem csak mi magunk profitálunk, hanem környezetünk, családunk is. De bármennyire is érezzük, hogy óriási szükségünk lenne erre a kis töltekezésre, valamiért nagyon nehezünkre esik megtenni.  

Gyermekkorban még annyira természetes, és magától értetődő, hogy mi vagyunk a legfontosabbak, az örömünk, az, hogy jól érezzük magunkat. Bármit is teszünk, ez lobog a szemünk előtt: az öröm. Aztán jönnek a szülők, nagyszülők, óvoda, iskola, ahol folyton azt halljuk, ne legyünk önzőek. Hogy magunkkal foglalkozni önzőség. Hogy miért nem vagyunk tekintettel a szüleinkre, testvérünkre, később a tanárra, a szomszédra, a kollégákra. S olyankor is, amikor igazából nem ártunk senkinek azzal, ha magunkkal foglalkozunk, pusztán a magunkra összpontosuló figyelem elegendő ahhoz, hogy megkapjuk a jelzőt. Ehhez jön még a mindenért meg kell szenvedni és az élet nem habos torta és társai hitrendszerek, s mi szép lassan leszokunk arról, hogy mi magunk fontosak legyünk a magunk számára és azt keressük, csináljuk, ami örömöt okoz, amitől érezzük jól magunkat a bőrünkben. Ahogy telik az idő, el is felejtjük, hogy valaha ez szempont volt, és szép lassan a hétköznapok monotonitásában teljesen megfeledkezünk magunkról, azokról a dolgokról, amik jó érzéssel töltenének el bennünket. Csak úgy, mindenféle cél nélkül. Csupán jó – nekünk. S ha netán még a családunkról is gondoskodnunk kell, pláne képtelenek vagyunk magunkat tenni az első helyre, akár csak néhány órára is. De gondoljuk csak végig, valójában enélkül mit is tudunk ilyenkor adni? Mit tud adni másoknak az, akinek magának sincs? A teljesen lemerült érzelmi készleteinkből mi az, amit odaadhatunk? A kimerülten befejezett munkát, aggodalmas gondolatok mellett elkészített ételt vagy a fáradtan, kedvetlenül felolvasott mesét? Boldog ölelés helyett fáradt sóhajokat?

Higgyük el, a magunkra szakított idő hatalmas ajándék nem csak nekünk, környezetünknek is. Kedvesünk, férjünk, gyermekeink, ha kis időre nélkülözniük is kell bennünket, borzasztó hálásak lesznek, amikor egy-egy ilyen feltöltődés után mosolyogva, kisimultan, jó kedvűen érkezünk haza. Legyen az egy jógaóra, egy barátnős beszélgetés egy tea mellett, elvonulni egy könyvvel vagy kényeztető pedikűr, esetleg egy finom masszázs. Utóbbit azért is ajánlom, mert az egyik leggyorsabb, és leghatékonyabb módja a feltöltődésnek, különösen, ha az illóolajok holisztikus hatását is segítségül hívjuk, hiszen egyszerre jelentenek gyógyírt fizikai és érzelmi állapotainkra. Az illóolajok segítségével a masszázs a tökéletes kikapcsolódás és ellazulás mellett kiegyensúlyoz, harmonizál, elűzi az aggályoskodó gondolatainkat, s segít visszatalálni középpontunkhoz, melynek hatására magabiztosabbnak és felszabadultnak érezzük magunkat. A masszázs jótékony hatásait pedig otthon tovább erősíthetjük, ha önbizalom erősítő párologtató keveréket készítünk. Tegyünk bele harmonizáló, kiegyensúlyozó rózsafát, fényt hozó, szorongásoldó bergamottot, édesnarancsot az életörömért és egy kis babért az önbizalomért.