Fiatal koromban Svédországban éltem, ahonnan nem csak az illóolajok szenvedélyét hoztam magammal, hanem a forralt bor karácsonyi hangulatát is. A skandináv országokban hagyományosan nagy ünnepnek számít a Luca-nap, ekkor készítik az ünnepi szezon első forralt borát és ettől kezdve minden nap, minden asztalon ott gőzölög az illatos, piros nedű, különleges melegítő edényben.
A svédek Glögg-nek hívják a forraltbort és mazsolával, mandulával kínálják, üvegpohárban. Egy kicsit tovább gondoltam az onnan hozott receptet, ezt szeretném megosztani most veled.
Először is finom édes bort veszek, igazi, jó házból való vörösbort.
7 dl borhoz kb. 3 dl vizet adok, teszek hozzá narancsot és almát, félgerezdekre vágva.
Így együtt melegítem fel a bort a gyümölcsökkel és a vízzel, majd hozzáadok szegfűborsot és cejloni fahéjat. Ez utóbbit fűszerekre specializálódott boltokban lehet kapni.
Egy picit gyöngyözve forralgatom, hogy a gyümölcs íze jól beleforrjon a borba.
Majd hagyom kihűlni és amikor már ihatóra hűlt, nos akkor teszem hozzá a lényeget: a karácsonyi mézes esszenciát.
A mézes esszenciát a következőképpen készítem:
6 evőkanál mézhez: (1 liter forraltborhoz)
Ezt a keveréket összekeverem, úgy, hogy a méz és az illóolaj alaposan összekapaszkodjon.
Gondosan hozzákeverem a borhoz, ha úgy érzem, hogy nem elég édes, teszek hozzá még mézet. A legvégén két evőkanálnyi rózsavízzel lágyítom meg.
Gondolhatod, hogy ez a forraltbor jóval több, mint a nálunk hagyományosan ismert forraltbor. Hiszen benne van a fahéj tüze, a kardamom szívet melegítő ereje, a narancs vidámsága és örömöt adó lehelete. Benne van a szegfűszeg fűszeressége, amivel minket is a meleg, fűszeres életre hív és ki ne felejtsem a rózsát, a nőiesség és szeretet hírnökét. A teljességet a mirha adja a keverékhez, ami ugyan nem kizárólag a karácsony üzenetéhez tartozik, de csodálatos életelixír.
Így hát ez a forraltbor szívet, lelket, testet vidító és gyógyító ünnepi ital. Elég egy, csak egyetlen egy korty belőle, és már mindent másképp látunk. Kimozdít a hétköznapok egyhangúságából, előhívja belőlünk a legszebbet, a legkedvesebbet, segít azzá válnunk, akik vagyunk.